2010. július 10., szombat

Együtt, mindörökre

/Claudia szemszöge/
Miután elszáguldottunk vele vissza a palotába, aggódva hagytam egyedül, hisz nélkülem kell végig csinálni az átváltozását. Nem lehetek ott, nem foghatom a kezét és nem mondhatom neki, hogy minden rendben lesz. A következő két napban leginkább egy hetekig mosott rongydarabra hasonlítottam. Még csak a terem közelébe se engedtek.
Épp a szobámba ültem, amikor Beth kopogott be.
- Szia! Zavarlak?- kérdezte mosolyogva.
- Nem, nem zavarsz.
- Csak gondolom tudni akarod, hogy Matt felébredt.
Be se fejezte még, amit mondani akart, én már kiszáguldottam egyenesen Matt szobája felé. Repültem a boldogságtól, hogy végre hivatalosan is együtt lehetünk, ellenben féltem, hogy ha Ő is úgy reagál az elsőre érintésre, mint Beth, évekig fogja magát kínozni, hogy képes volt megütni.
Hirtelen az ajtó előtt álltam, és nem tudtam mit csináljak. Pedig annyiszor elképzeltem, ahogy benyitok, és az ölébe ugrok, de most valahogy nem ment. Hosszas tanakodásomat magammal Beth zavarta meg.
- Bemegyünk?- kérdezte tétovázó arckifejezésemet látva.
- Igen, persze, hogyne- hadartam egy szuszra.
- Ne félj, melletted leszek és elkaplak, ha netán ő is úgy viselkedne, mint én- üzente gondolatban, de éreztem rajta, hogy még mindig bántja a gondolat, hogy a falhoz vágott.
Kezemet a hatalmas fa ajtóra helyeztem és lenyomtam a kilincset. Beth szorosan a nyomomban belépett a szobába.
És ekkor megláttam Őt, ott állt fekete ruhájában, ahogy méregette magát a tükörben, épp ahogy annak idején Beth is.
Képtelen voltam megérinteni, inkább halkan így szóltam:
- Szia, rendben vagy?
Hirtelen megpördült a tengelye körül, és mindenre számítottam, csak arra nem, ami történt.
/Matt szemszöge/
A testemben minden féle érzés keringett, átjárva az egészet.
Néhány perccel később, vagy talán órával, esetleg nappal, nem tudtam pontosan, a fájdalom csökkent, majd megszűnt.
Az ágyról felkelve, amin feküdtem, a tükörhöz léptem. Egy más embert láttam magam előtt. A változások elképesztőek voltak. Rengeteg érzés kerített hatalmába, kíváncsiság, érdeklődés, meglepődés. És még valami, amit eddig nem éreztem.
Látni akartam Őt, látni akartam Claudiát.
A szobaajtó lassan kinyílt. Háttal álltam neki, de így is éreztem, hogy két lány lép be rajta. Az egyik Claudia volt, a másik egy ismeretlen, de valami furcsa érzés kerített hatalmába, mintha Ő valami felsőbb rendű lenne, mint én.
De most nem foglalkoztam vele, hanem csak Clauval.
Megpördültem a tengelyem körül, odarohantam, ahol Ő állt, ölbe kaptam és hosszasan megcsókoltam.
/Beth/
Miután Lizzie-ék beviharoztak a palotába, és lefektették Matt-et az egyik szobába, pontosan abba, ahol én is feküdtem, rohantam lefoglalni Claut, hisz nem lehet Matt mellett az átalakulás alatt.
Nem akart semmilyen programot, csak a szobájában üldögélt.
Épp a kertben sétáltam, amikor Kitty, az egyik jelentőm, rohant hozzám.
- Beth, Beth! Matt felébredt- közölte velem fulladozva.
- Köszönöm Kitty, de ezt mért nem Claudiának mondod?-
- Neked kötelességem jelenti- nézett rám nagy szemekkel.
- Rendben, köszönöm még egyszer. Most pedig elmondom Claunak.
Extra emberi sebességre kapcsoltam és rögtön ott voltam a szobájában.
- Szia! Zavarlak?- kérdeztem apró mosollyal a számon.
- Nem, nem zavarsz- fordult felém, arcán látszott, hogy nem a legjobb passzban van.
- Csak gondoltam tudni akarod, hogy Matt felébredt- közöltem vele most már fülig érő vigyorral.
Meg se várva, hogy befejezzem rohant Matthez.
Lassan követtem, nagyon lassan. Csodálkozásomra ott állt az ajtó előtt tétovázva.
- Bemegyünk?- kérdeztem meg halkan.
- Igen, hogyne, persze- hadarta gyorsan.
- Ne félj,- üzentem gondolatban- nem hagyom, hogy bántson.
A szobába belépve, szorosan Claudia mögött, megpillantottuk Matt-et, ahogy, úgy mint én, ő is a tükörrel szemben áll.
- Hogy vagy?- kérdezte félénken Matt-től Clau.
Ekkor Matt átviharzott a szobán, azt hittem meg akarja támadni és támadó pozíciót vettem fel. De ekkor a karjába kapta és megcsókolta Claut.
Innentől én feleslegesnek éreztem magam, és szépen, lassan kikúsztam a szobából.

Bocsi h csak most hozom de nem voltam itthon :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése