Matt

/Matt szemszöge/
Az elmúlt napokban folyamatosan érzem, hogy valaki követ. A szüleim és barátaim szerint paranoiás vagyok. Pedig 100%-ig biztos vagyok benne, hogy nem képzelődök. A suliból hazafele tegnap még egy árnyat is láttam elsuhanni magam mellett.
A mai napom jól indult. Reggel a boltba menet nem láttam és nem is érzékeltem semmit. Ennek nagyon örültem.
Hazafele elkezdtem émelyegni. –Remek!- gondoltam magamban. A szobámban egyesen ledőltem az ágyra, és többé fel se keltem.
Egyszer csak két fiatal lány repült be az ablakon. Az egyik kimondottan nagyon csinos volt. Barna haja a háta közepét súrolta, zöld szeme gyönyörűen mosolygott vissza rám. Ha nem feküdnék itt émelyegve még bókolnák is neki. A másik lány is nagyon csinos volt, de a nyomába se ért a zöld szeműnek.
- Szia Matt! Hogy érzed magad?- kérdezte a kevésbé csinosabb lány.
Megpróbáltam felelni, de a levegő nem engedett.
- Lizzie! Ez olyan hülye kérdés volt- dorgálta meg kedvesen a másik.
- Claudia, úgy őszintén mit kérdezhettem volna?- nézett Lizzie Claudiára fülig érő mosollyal.
Szóval Claudiának hívják. Gyönyörű név, gyönyörű lánnyal párosítva.
Ekkor hirtelen minden előzetes nélkül felpattantam. Fogalmam sem volt mi vezérelt. A hátam nagy ívben hátrafeszült, torkomból vér bugyogott fel. Innentől elvesztettem a fonalat, csak arra emlékszek, hogy Claudia keze védőn karol át.
/Claudia szemszöge/
A hír hallatán kézen ragadtam Lizzie-t és rohantunk Matt-hez. Az úton végig azon gondolkoztam, vajon milyen lesz élőben. Biztosan sokkal jóképűbb , mint a képeken.
Annyira elgondolkoztam, hogy észre se vettem, ahogy odaértünk.
Nem vesztegethetjük az időt-gondoltam, mire Lizzie alig láthatóan bólintott egyet. Így az ablakot választottuk, ami egyenesen Matt szobájából nyílt. A szobába beugorva ott volt Ő. Rövid, fekete haja kócosan terült el a fején, barna szeme elképesztően hatott rám. Elmosolyodtam, Ő az enyém.
- Nehogy lecsapd a kezemről!- üzentem mosolyogva gondolataimon keresztül Lizzienek. Gondolatban felnevetett.
Láttam, vagyis leginkább reméltem, hogy én is tetszek neki.
Nem tudom meddig fantáziáltam a szoba közepén, de egyszer csak felpattant az ágyból. Itt már tudtam, hogy elkezdődött, pont, ahogy Beth-nél is. Nem akartam így látni, nem akartam, hogy szenvedjen, ellenben tudtam, hogy ha megállítom, meghal, és soha nem lehetünk együtt az örökkévalóságig.
Szememet elfordítottam, de a sarkából láttam, ahogy teste hátrafeszül, torkából kilövell a vérsugár.
- Ne!- ordítottam és szorosan a karomba zártam.