Matt átváltozása óta még többen csatlakoztak hozzánk. Így már kilencen voltunk szuper képességekkel felszerelve.
Ott volt Claudia, aki vakítani tudott, Lizzie, aki süketíteni, nekik nagy hasznukat fogjuk venni harcokban.
Aztán Matt, aki az érzelmeket tudta befolyásolni. Szorosabb tudott fűzni egy szálat, de akár meg is lazíthatta azt.
Majd Daniel, aki kiolvasta az emberek összes gondolatát egyetlen pillantásra. Zac, aki a lételemekért felelős. Egy tornádót is el tud intézni, ha akar. Dina, aki előre tud menni a jövőbe, és át tudja élni az eseményeket, rengeteget tanulunk így tőle. Carl, a mi házi kutyánk, vagyis nyomkövetőnk. Adam, aki egy szó kimondásával is fájdalmat tud okozni, megbénítva így az ellenséget. És végül én, aki körbe veszi burokkal, azokat, akiket védeni kell.
Így voltunk mi kilencen, és az első komolyabb csatára vártunk.
Dina egy nap óriási hírrel robban be hozzám.
- Beth, Beth! Nem fogod elhinni mit éltem át- ugrált előttem.
- Na mit?
- Két hét..múlva…csatánk lesz- felelte most már lihegve.
- Mi?- képedtem el- Biztos?
- Igen az, szólok a többieknek, és ha ideérnek, mindent elmondok. Azzal ki is viharzott a szobából.
Pár perc múlva mindannyian az ebédlőben ültünk, és Dina belefogott a mesébe.
- Épp azt kerestem, hogy melyik gimibe kéne tovább tanulni mennem, amikor megláttam, hogy két, robosztus vámpírral fogunk harcot vívni. Természetesen mi nyerünk.
- Hol?- vágott közbe Zac.
- Seattle egy elhagyott focipályájánál. A két vámpír már vagy 1000 éves, az 1750-es évektől Egyiptomba barangoltak, ám most idejönnek, hogy végezzenek velünk.
- Várjatok!- szóltam rájuk- Ez a két vámpír nem azok, akik megharapták Dayaranát?- kérdeztem végigpásztázva a többiek arcán.
- De, pontosan ők azok- robbant be a terembe Daya, mögötte két őrrel, Alexszel és Felixszel.
- Szervusz Dayarana! Látom a szemedben, hogy te is részt akarsz venni a harcba, hogy végre megölhesd őket- mondtam neki mosolyogva.
- Így van, szóval addig nem vállalok további felderítést, hanem itt fogok veletek felkészülni a csatára- jelentette ki, ellenmondást nem tűrő hangnembe.
- Rendben.
Két nappal később el is kezdtük a felkészülést.
Rengeteget gyakoroltunk, amiknek az árait a fák és egyéb dolgok fizették meg.
Egy nappal a harc előtt leültünk megbeszélni a felállást.
C alakba fogunk elhelyezkedni a focipálya keleti részén. Velünk lesz Alex és Felix is. A további beszélgetésünk már csak részlet-kérdések voltak.
Reggel mindannyian felsorakoztunk a helyszínen. Alex és Felix kicsivel hátrébb álltak, Dayarana pedig közöttük.
És ekkor megjelent a két vámpír, Stefan és Mulat. Szemük vérvörösen izzott, és amikor megpillantották Dayat széles mosolyra húzódott a szájuk.
Mindannyian támadó állásba guggoltunk.
Láttam, ahogy Daniel kiolvas minden gondolatot a fejükből és a legfontosabbakat közli velünk. Természetesen körbevettem az egész csapatomat a burokkal, így mi biztos, hogy nem halunk meg.
Először Stefan ugrott Danielre, ám őt hamar leteperték a fiúk és széttépték.
Hallottam Dayaranát, hogy az övé Mulat, az, aki megharapta. Előre hajolt és egyetlen ugrással letépte a fejét. Alex és Felix pedig lefogta. Így nekünk nem sokat kellett tennünk. Korábban már hallottam róla, hogy a feleségek, így hívtak minket, persze még nem voltunk azok, de az idősebbek már férj-feleség kapcsolatban éltek. A mi feladatunk a védelem volt. A nők mindig, erősebb, védelmezőbb erőket kaptak, hogy megvédjék párjukat. Természetesen, ha arra került a sor ők is harcoltak. Most viszont a 21. században már rég egyenrangúak a nők a férfiakkal, és mi, lányok, dacos kisgyerek módjára, sose tágítunk attól, hogy harcoljunk, amit mintha meg sem hallanának, elengedték a fülük mellett. Őrjítőek voltak ilyenkor. Tudták ők is, hogy egy-egy ilyen beszélgetés az örökké-létig, vagy amíg harcolni nem engednek minket, nem zárul le.
A csata után visszatértünk a palotába. Hirtelen Dayarana felpattant és utasított mindenkit, hogy siessünk Emily Rosevelt és Cody Heroes átváltozás segítségére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése