Változások

Sziasztok!
Itt a 2. fejezet is. Jó olvasást! ;)

Az egész testemet átjárta a tűz, majd a jég, majd megint a tűz. Végigszáguldott az ereimen, ki nem hagyva egyetlen egy test tájt se. A szívem őrülten dobogott, majd alig hallottam, aztán beállt egy ritmusra, de éreztem, hogy nem olyanra, mint az embereké.
Lassan pislogni kezdtem, bár nehezemre esett. Lélegezni próbáltam, de ekkor valami történt, a levegő semmit se jelentett számomra, nem hiányzott. Meglepetésként ért, gyorsan szívtam még egy kicsit, de megint az az eltaszító érzés, hogy minek kell ez a szervezetembe. Nem volt levegőre szükségem, ahhoz, hogy éljek, ez volt az első változás, amit megállapítottam magamon.
A következő váratlan fordulat a látásom volt. Nagy nehezen kinyitottam pilláimat, amit addig mintha ólomsúlyok borítottak volna. A látványtól lefagytam. A látásom élesebb lett, sokkal, sokkal élesebb lett. Láttam minden apró porszemet, ami a szobában keringett. Láttam, ahogy kint a falevelek ide-oda csapkodták magukat, de amint hosszan rájuk néztem abbahagyták, mintha csak arra vártak volna, hogy felébredjek.
A harmadik újdonság én magam voltam. Az északi falon egy hosszú tükör függött. Belenézve nem azt a lányt láttam, aki eddig voltam. Igazából nem is embert láttam, hanem egy lényt, aki hasonlított a normál néphez. Alakja megnyúlt és karcsú volt, szeme ónix fekete és az elképzelhető legvadabb tűz tombolt benne-legalábbis akkor még azt hittem, hogy az a legvadabb tűz-, ébenfekete haja háta közepét súrolta, érdekes keretet adva ezzel sápadt bőrének. Igen a bőröm, ami eddig mindig csoki barna volt, most a Hold legsápadtabb arcával nézett vissza rám a tükörből. Elmosolyodtam, bár semmi vicces nem történt, ekkor észrevettem a következő nem éppen rossz tulajdonságot, a fogaim vakítóan fehéren csillogtak. Végigmérve magamon a változásokat lényegében nem voltam csúnya, sőt kimondottan szépnek éreztem magam. Hirtelen egy kart éreztem a vállamon, és valami olyat tettem, amit máig szégyellek és nem értek.