Az óra fülsüketítően vinnyogott a fülembe, jelezve, hogy ideje kikászálódni az ágyból és úgy tenni, mint aki egy picit is örül, hogy újra suliba kell mennie. Ez lesz az első napom az új iskolámban, ami vegyes érzelmekkel tölt el. Egyik felem telítve van izgalommal, a másik pedig fél, nem attól, hogy mi fog történni vele-jó egy kicsit attól is- hanem hogy mennyire sodorja veszélybe az új osztálytársakat és az egész iskolát. Tudtam, hogy az új suli a mai naptól kezdve nagy veszélynek van kitéve. Minden egy kora júliusi napon kezdődött.
Imádtam a nyarat. Az egész nem szólt másról csak pihenésről, bulizásról és pihenésről.
A Nap vakítóan sütött be az ablakon, egyenesen a szemembe. Nagy ásításokkal, hunyorogva felkeltem, a szemem az órára tapadt, próbáltam kifürkészni, hogy mennyi lehet az idő. Nem sok sikerrel.
Miután sikerült elbotorkálnom a fürdőig, onnan pedig a konyhába, csináltam magamnak egy pirítóst, amit amilyen gyorsan csak tudtam benyomtam. Az agyam nem bírta elviselni a korai ébresztőt- fél 11-így visszakecmeregtem az ágyba, bár nem aludtam csak TV-t néztem.
Nem sokkal dél előtt a hasam írtóra elkezdett fájni, és émelyegtem is. Egy-két órával később a szédülés is jelentkezett, meg az iszonyú végtag fájdalom. Nem bírtam megmozdulni, a testem semmire nem akart reagálni. Minden egyes levegővétel égette a torkom. Bármilyen mozdulat, olyan volt, mintha kitépték volna valamelyik karom vagy lábam. Az ágyhoz tapadtam, és görcsösen kapaszkodtam valamibe, már azt se tudom mibe.
Hirtelen a szüleim rontottak be a szobámba, pedig elvileg itthon se voltak. A szemükbe felismerés, büszkeség és nagy adag aggodalom tükröződött. Meg akartam kérdezni, hogy mi történik velem, de ahogy kinyitottam a szám a levegő sipítva igyekezett kifelé, én pedig, mint ahogy egy régi autó, lefulladtam. Visszadőltem az ágyra, és biztos voltam benne, hogy leginkább tényleg egy roncsra, egy autóroncsra hasonlítok. Ekkor az ablakon keresztül két fiatal lány és egy felnőtt nő repült be. Próbáltam fókuszálni, kik lehetnek azok, mert biztos voltam benne, hogy nem először látom őket. Az agyam fájdalomtól elzárt részén felvillant a kis lámpa. A lányok nem mások, mint Lizzie McCloed és Claudia Serro, a nő, akit szintén felismertem, leendő osztályfőnököm volt. Az elmém hirtelen ködös lett-még ködösebb, mint eddig volt-, majd kitisztult, túlságosan is tiszta lett, már zavaró. A testem felpattant az ágyból, pedig nem is irányítottam. Nem tudom mi mozgatott, de nem volt jó ötlet az biztos. A lábam megremegett, és egy észveszejtő roham tört rám. A gerincem hátra felé hajló C betűbe hajlott, a torkomból kifutott az összes levegő és hörögve vér csapott ki belőle, ami vagy fél méterre fellövellt. A testem iszonyú rángatózásba kezdett, mint aki belenyúlt a 220-ba. Csak egyetlen hangra tudtam összpontosítani, azt is nehezen, ez pedig a nőé volt, a fejemben nem találtam meg, hogy ki is ő.
- Elkezdődött, belépett az örökké-lét kapuján.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése