Sok(k) információ

Lizzie újból egy terembe vezetett, bár ez kisebb volt a másiknál. A közepén juharfa asztal tornyosult, körülötte tizenhét, magas támlájú szék. Egy könyvtárra emlékeztetett, a falak előtt mindenhol polcok álltak és úgy néztek ki, mint akik mindjárt összeszakadnak a könyvek súlyától. A függöny áttetsző színű volt, ami előtt bíborvörös éjszakai függöny csüngött. A szoba tele volt virágokkal, liliomokkal és fréziával. Nagyon ízléses volt, ezt meg kell jegyezni.
Leültettek az egyikre, ők pedig végig velem szemben.
- Nos, mit szeretnél először tudni?- kezdte Lizzie.
- Nem is tudom-töprengtem, hisz olyan sok kérdés volt a fejemben-, talán azt, hogy pontosan én most mi is vagyok?- néztem rájuk kérdő szemmel.
- Vámpír-vadász. Legfontosabb feladatod a vámpírok pusztítása és az emberek megvédése.
Nyeltem egy nagyot, mert nem tudtam, hogy hova tegyem ezt az információt.
Claudia bátorítóan rám mosolygott.
- Oké, ezt még fel kell dolgoznom-válaszoltam, amint végre megtaláltam a hangom.
- Ne félj, nekünk is időbe telt- mondta Claudia.
- A következő kérdésem az lenne, hogy mért nézek ki úgy ahogy ?
- Ha vámpírt ölsz, át kell változnod . Így erőd az erőd ezerszeresére duzzad, mint emberként, bár úgyis nagyon erős leszel, éppen ezért vigyáznod kell, nehogy valakinek akaratod ellenére is sérülést okozz. A sebességed is megnő, de ez is, úgy mint az erőd, emberként is nagyon nagy lesz- válaszolt Lizzie.
-Huhh, ez egyre durvább-gondoltam. Testemen végig futott a libabőr. Lizzie és Claudia próbálta elfojtani a mosolyát, nem sok sikerrel.
- Rendben, most szeretném tudni, hogy Lizzie és Claudia honnan tudja, hogy mire gondolok épp, és én mért hallottam Claudiát a fejemben?- néztem most a nőre, aki eddig csöndben ült.
- Nos, azért, mert a halljátok egymás gondolatait. Így a későbbiekben hatásosabban tudtuk kommunikálni.
- De én akkor mért csak egyszer hallottam Claudiát? Hisz biztos gondol valamire állandóan?- vágtam közbe.
- Le tudjátok egymás előtt zárni az elméteket, így tett Clau és Lizzie is, akkor egyszer viszont nem volt elég gyors, ezért hallhattad- fejezte be végül a nő.
Ahogy ezt elmondta Claudia felnyitotta előttem a gondolatait és láttam, ahogy sebesen száguldozik fejének egyik részéből a másikba egy apró gondolat, amit akkor még nem értettem, így nem is koncentráltam rá.
- És ez örökké fog tartani, mert olvastam könyvekben olyanokról, akik örökké élnek?
- Igen- felelte Lizzie, mintha csak azt állapítaná meg, hogy süt a Nap.
Elképedt arcomat látva gyorsan hozzátette:
- Persze nem áll most meg 14 éves korodban, hanem majd csak később kb. mikor 25 éves leszel.
- És valami szuper képességem nekem is van?- kérdeztem váratlanul.
- Hogy érted azt, hogy neked is?- csodálkozott Claudia.
- Hát úgy, hogy neked is van meg Lizzie-nek is- feleletem
- Ezt meg honnan tudod?- nézett rám kíváncsiskodó szemekkel Lizzie is.
- Nem tudom- ismertem be- csak úgy érzem- vontam vállat.
- Bámulatos- nézett a nő is elképedve.
Lesütöttem szemeimet, de még így is láttam, ahogy összenéznek.
- Igen, neked is van egy képességed- válaszolt végre a leendő osztályfőnököm.
- És mi az?
- Van egy burkod. Amivel meg tudod védeni magad, és azokat is, akiket akarsz. Ezt a burkot ellökheted magadtól, átadhatod másnak, de mindig téged fog illetni- fejezte be Claudia.
- Én majd segítenek neked- ragyogott fel újra Lizzie szeme.
- Köszönöm, amúgy érzem ezt a burkot, csak eddig nem akartam mondani-néztem újra le elhalkuló hangon a földre.
Igen, mióta felébredtem, azóta éreztem, ahogy valami folyamatosan mozgolódik bennem. Minden egyes veszélyforrásra való tekintve-bár nem volt ilyen, de mégis veszélynek éreztem valamit- ez a dolog erősebb lett, és éreztem, ahogy kiszakad a testemből és körbeveszi Claudiát is. Aztán mintha mi sem történt volna visszahúzódik.
- Aham- válaszolt elgondolkozva Lizzie.
Még sosem láttam ilyennek, bár nem sokat találkoztunk eddig.
- És a mi képességeinket pontosan érzed, azt hogy mi, vagy csak azt, hogy van?- kérdezte Claudia.
- Pontosan érzem. Te el tudod venni az emberek és vámpírok látását, de a miénket csak nagy erőfeszítés után vagy képes. Lizzie pedig megsüketíteni tud.
Ekkor néztem csak rájuk. Szemükbe ott volt a csodálkozást, aztán elmosolyodtak és én is.
Claudia hirtelen odafordult a csöndben ülő nőhöz és megkérdezte:
- Szerinted Ő az?- nézett rám lopva.
- Igen, biztos vagyok benne- válaszolta.
- Mi vagyok én?- kapkodtam a fejem egyikről a másikra.
- Te vagy a……..