A Királynő

És itt is van a következő fejezet!
Jó olvasást! ;)
És bocsi h rövid lett :(

,, - Szerinted Ő az?- nézett rám lopva.
- Igen, biztos vagyok benne- válaszolta.
- Mi vagyok én?- kapkodtam a fejem egyikről a másikra.
- Te vagy a……..”
-…. a Királynőnk- felelte egyszerre Lizzie ás Claudia.
Úgy néztem rájuk, mint akik megbolondultak. Mi? Hogy én? Királynő? Ez kizárt dolog.
- Pedig igaz- felelte a nő.
Remek, megint nem sikerült gyorsan lerejtenem az elmémet- puffogtam magamban. Lizzie hangosan felnevetett, amitől egy kicsit én is felengedtem, de még mindig nem értettem, hogy miért vagyok én az állítólagos Királynő.
- Mióta léteznek vámpírok, léteznek vámpír-vadászok is- kezdte a nő, miközben felállt és egy képhez sétált, én is követtem.- Az első kolóniák még egymás ellen is fellázadtak, ezért szükség volt egy Királynőre. Rendet tartott és döntött a vadászok sorsáról, igaz, olykor meg is ölt vagy öletett egyet-egyet, mert valami olyat tettek, amit tilt a törvényünk. A Te családod a kezdetektől uralkodott-nézett rám most először, mióta felállt az asztaltól. És most te következel, hogy vezess minket- fejezte be a történet mesélését.
- Mi…hogy..én? Ne vicceljen- néztem rá kikerekedett szemekkel.
- Igen te- felelte a hátunk mögött Claudia.
- Gondolom, nem sok mindent tehetek ellene.
- Igen, pontosan így van- vágott közbe Lizzie fülig érő vigyorral az arcán.
- Szóval - folytattam- ezért vonzott annyira a trón.
- Igen, most pedig te fogsz uralkodni- felelte Claudia.
- Te vagy a királynőnk- mondták újra egyszerre, most már fülig érő vigyorral.
Én vagyok a Királynő, én vagyok a Királynő, hmmm, ezt még szoknom kell-gondoltam.
- És itt is egy ügy- szakította meg gondolatomat Claudia.